Szilvalekváros derelye készült.

Nagyon vágytam már egy kis derelyére. 
Készült  bőségesen, még a fagyasztóba is került belőle.
A nyújtásban ez az olasz tésztanyújtó gép a segítségem.

Ez a kis szerkezet, a derelye formázásban segít.

Rézüstben főtt házi szilvalekvárom van.

 Jófajta  sárga házi tojásokat kaptam.

A szabálytalan, levágott szélek egy lebbencs levest gazdagítanak.

A hagyományos formában is készült.

Formáztam többféle képen.

 Volt házi zsemlemorzsám, amibe a saját sütésű kenyéren kívül  kukorica pelyhet is daráltam.

Egy kis szárított búza csirát is pirítottam bele, ez még ízesebbé tette.

A darált dió sem rontja el.

Kristálycukrot szeretek bele tenni, amivel kicsit át is pirítom a morzsát, jó ropogós lesz benne.

A kifőtt derelyét, ebbe a morzsába forgattam.

Elmondhatom, nagyon ízletes és finom lett. 
Szoktam még kapros túróval is tölteni.
A túrót egy egész tojás fogja össze.

Visszaköszöntek a gyerekkor ízei, az Édesanyám derelyéje.

Minden évben földbe ásott katlanba, réz üstbe főztük a jó , saját termésű berzencei(berbenci) szilvát

A szűkebb családunknak közös réz üstje volt, járt házról házra a rokonságban.

Egy egész nap és éjszaka kevertük felváltva az üstben a ciberét, amíg sűrű lekvár nem lett.

Szomszédok rokonok segítettek a szilva magozástól a lekvár kifőzéséig. 

Mennyi anekdota elhangzott ezen a két napon!

Mi gyerekek szájtátva hallgattuk a tűz melegénél.

Ebbe  a lekvárba nem került cukor, az agyag szilkékben évekig elállt.

Féltve őrzök egy" berbenci" szilva fát, amit a szüleim kertjéből hoztam el.

Valami különös íze van, hiszem, hogy benne van az őseim emléke is.